Igazítás

"Az ászanák igazítása rendkívül fontos aspektusa az ászanák helyes és hatékony oktatásának. Egy érintés többet érhet ezer szónál, hiszen az oktató visszajelzést kaphat a gyakorló testének, izmainak állapotáról, és pontosabban megmutathatja neki a póz helyes felvételét, mintha csak szóbeli utasításokkal irányítaná."

/Gauranga Das/

 

Az igazítások – ha megfelelően végzik – erőteljes módszert jelentenek a gyakorlás bátorítására és megsegítésére: megmutatják nekünk, hogy milyen lehetőségek rejlenek a testünkben, és gyengéden olyan helyekre visznek, amikről valószínűleg azt gondoltuk, hogy sohasem fogunk oda megérkezni – ezek valódi kapcsolódási pontok.

 

Nem is gondolánk,milyen kényes kérdés ez.Igazítani,vagy sem?

Természetesen egy oktatónak kutya kötelessége kiigazítani a helytelen tartást,ámde ha azt tapasztaljuk,hogy a Gyakorló nem veszi jó néven,akkor már nehezebb a dolgunk.Ilyenkor igyekszünk a diktálással segíteni,hogy a helyes irányba igazítsa magát az ászanában.Ha kezdő jógázóról van szó,természetes,hogy idegenként nem szívesen hagyja,hogy hozzáérjünk.Tudatosítanunk kell benne,hogy az Ő érdekében tesszük,és azt is csak finoman.Sajnos vannak olyan tanárok,(leginkább külföldön) akik keményen igazítanak.Számomra ez elfogadhatatlan.Belekényszeríteni valakit egy tartásba,helytelen.Hiszen a célunk az,hogy csupán érzékeltessük a helyes irányokat,hogy az adott ászanából a testükhöz viszonyítva a legtöbbet hozhassa ki.Ha pedig nem tudjuk,épp hol vannak a gyakorló határai,nem lehet erőteljesen beleigazítani.

 

Az érintésnek hatalmas ereje van!!

Ha elfogadtuk a tanárunkat,tudjuk,hogy az igazítással természetesen jót akar nekünk.Egyetlen érintés sokszor elég ahhoz,hogy a gyakorlónak jelezzük,hol a hiba.Sokszor jelent ez az érintés egy kis bátorítást,vagy megerősítést,hogy haladunk.

Gyakran tapasztalom,hogy a gyakorló hajlamos bele kényelmesedni az ászanába,és nem keresve a határait,csak úgy 'elvan' benne.Ilyenkor ha az oktató picit besegít,ne vegyük rossz néven.Látja,hogy még sokkal többre vagyunk képesek,akkor igenis hozzuk ki magunkból a legtöbbet.Ez lehet egy nyújtózás,vagy egy ászanában való elmélyülés.

 

Nem mindig van szükség érintéssel való korrigálásra.Például ha megfelelő a diktálás,illetve a tanár be is mutatja nekünk az ászanát,és még oda is figyelünk rá.

A tükör sokat segíthet kontrollálni magunkat a gyakorlatban.De nem látjuk magunkat,csak szemből.

Egy idő után,ha elsajátítottuk az ászanát,a tökéletes precizitásra odafigyelve,már csukott szemmel is végre tudjuk hajtani azt.Érezzük legbelül,mely testrészünk nincs épp a helyén,hol tudunk még javítani rajta.

 

"A testnek meg van a saját intelligenciája, amit Neked, mint tanárnak a felszínre kell hoznod."

/B.K.S.Iyengar/